Mézversenyre

is készültünk decemberben. Két mézünket neveztük az Év méze versenyen. Ehhez címkét kellett terveznem, merthogy a csomagolást is pontozták. Az eredeti elképzelés egyáltalán nem ilyen volt. Nagyban korlátozott a letöltött címke szerkesztő program hiányos ismerete (szerintem hiányos lehetőségei) és a gyenge nyelvtudásom is (a program nem magyar nyelvű volt).
Mikor az utolsó napokban a nyomtatásra került a sor, kiderült a kb 10 éves nyomtatónk nem működik. Újat vettünk, majd nyomtatás után láttuk, hogy a címke egyáltalán nem lesz jó, túlzottan apró betűs, a férjemnek az elrendezés sem tetszett. Leadás előtti éjszaka kezdhettem előről az egészet. Mindent átalakítottam. Így lett ez a végeredmény. Az üveg nyakán lévő papíron a fajtaméz jellemzői és felhasználási, alkalmazási lehetőségei olvashatók. A versenyen meg arany és ezüst minősítést kaptunk.

Adventi naptár és mézeskalács

Itt is vagyok az elmarad(hata)t(lan) decemberi mézeskaláccsal. Pár éve csináltam az adventi naptárat egy versenyre. Természetesen minden része ehető volt, a díszek pedig leszedhetőek. (2011-es decemberi Praktikában meg is jelent az olvasói rovatban.)

Régebben egy mézesbábostól kapott recepttel dolgoztam, ami végül egyre macerásabb lett. Pihentetni kellett egy napot a tésztát, és sokszor a formáját sem tartotta. Aztán megláttam egy újságban a Rama pihentetés nélküli receptjét, kipróbáltam és azóta csak ezt csinálom. Neten is fellelhető itt. Csak a fűszereken szoktam variálni. Kevesebb fűszerkeveréket teszek bele, viszont adok még hozzá őrölt fahéjat és szegfűszeget. Sütéskor meg figyelni kell, nehogy sokáig bent maradjon. Hajlamos vagyok kicsit sötétebbre sütni, pedig nem kell, mert akkor puha marad.
Decemberben rengeteget sütöttünk belőle. Ment a városi adventi vásárra és szaloncukor helyet ez került a karácsonyfára. Fantasztikus illat volt a nappalinkban, ahogy a fenyő illata keveredett a mézeskalácséval. (A képen a díszítés már erősen hiányos, mert apró kezek leszedték és apró szájak megették:-))

Szappan házilag

Elkészült az első szappanom (nagy lökést adott a Praktika újság 2011/11. száma) és azóta szerelmese vagyok a szappankészítésnek, a család és az ismerősök nagy örömére. Merthogy nekik is tetszik.
Tehéntejes levendulást csináltam. Imádom a levendula illatát benne, nagyon intenzív, pedig illóolajat nem tartalmaz a szappan, csak virágot. Alkannával próbáltam színezni, de csak később derült ki számomra, hogy ehhez macerátumot kell készíteni, így a lilás szín helyett barnás lett az árnyalat. Ráadásul nagy igyekezetemben még egy kicsit szét is turmixoltam a virágokat. Sebaj, még próbálkozom.

Újévi fogadalmat

nem szoktam tenni, maximum elhatározásaim vannak. A bloggal kapcsolatban az, hogy idén megpróbálok sűrűbben jönni és legalább egy bejegyzéssel többet készíteni. Két hónapja nem jelentkeztem, de azért sok minden készült. Ezeket pótlom. Így nem kell majd meglepődni, de januárban és februárban nálam még karácsony lesz a téma.:D